Minden
megváltozott, amikor találkoztam vele, rosszabbra fordultak a dolgok, én meg
egyre jobban szenvedtem. Nem szeret engem, mert számára csak egy kislány
vagyok, de én úgy gondolom, hogy a szerelemben nem számít a kor, azonban esélyt
sem szeretne nekem adni. Louis nem tudhatja meg, mert kinyírna engem is, és őt
is. Mondjuk értem nem is lenne kár, de nem szeretném, ha neki valami baja esne,
mert azt nem élném túl. A legfájdalmasabb mégiscsak az volt, amikor megláttam
egy másik nővel, akiről kiderült, hogy a barátnője, legszívesebben eltűntem
volna a világból. Itt határoztam el magam, hogy véget vetek az életemnek, mert
semmi értelme így élnem, ráadásul egy városban élünk, s nem olyan nagy az, hogy
messziről eltudjam őt kerülni. Mindig késztetést éreztem, hogy odamenjek az
edzésére és ott megvárjam.
Egyszer
csak egy kórteremben ébredtem fel, s utoljára arra emlékeztem, hogy bevettem
egy csomó pirulát. Kicsit mérges lettem, hogy nem haltak meghalni, hanem azt
akarták, hogy továbbra is szenvedjek, és senki más nem tudná megoldani a
problémámat, csak kizárólag Ő. De Őt nem érdeklem, nem izgatta fel magát, ami
velem történt, mit is várhattam volna, emiatt nem csak, hogy kislánynak tart,
de még szánalmasnak és éretlennek is. Rádöbbentem, hogy ezzel a hülyeséggel
csak elrontottam a dolgokat az amúgy is válságban lévő időszakban. Csökkentek
az esélyeim, csak röhög rajtam, s nem mertem a szeme elé kerülni, még otthonról
sem mozdultam ki.
Pár
nap múlva reggel valaki benyitott a szobámba.
-Biztos
csak anya az vagy Lottie. –gondoltam magamban, majd be is fordultam a fal felé,
hiszen ők mindennapos vendégeim itt.
-Jól
vagy? –szólalt meg egy ismerős férfi hang, de nem Louis-é volt az, se nem anya
férjéé, ezért odanéztem és Őt láttam belépni egy csokor virággal a kezében
könnyes szemekkel.
-Ne
haragudj, csak most tudtam meg, hogy mi történt veled, s ez mind az én hibám. –szipogta,
láttam rajta, hogy közelebb szeretne jönni hozzám, de megrettent, félt a
reakciómtól, pedig mindennél jobban örültem, hogy eljött hozzám.
-Gyere
ide! –utasítottam, s már jött is, majd a lábam elé az ágyra helyezte a virágot.
Nagyon szánalmasnak éreztem magam az öngyilkossági kísérlet miatt, tudtam
nagyon jól, hogy csak sajnálatból jött el hozzám.
Ekkor
megint kinyílt az ajtó és Louis haragos tekintetével találtam magam szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése