Nocsak, nézzétek csak mit hozott a MIKULÁS!!! Meghozta az ötödik részt. Jó olvasást, hála a piros ruhás barátunknak, még ma meg tudott érkezni a rész.
Felicite Tomlinson
Hirtelen
Louis nyakába ugrottam és egy cuppanós puszit adtam az arcára, de később úgy
véltem, hogy ezt igazán nem kellett volna. Persze ez is amiatt történt, hogy
elkapott a boldogság, amiért odaengedett a csapattársaihoz, hogy megismerjem
őket, azonban tudtam, hogy nem ez az igazi ok, de még magamnak sem mertem
bevallani, hogy egy bizonyos személy miatt. Rohantam is a többiek felé, és a
szememmel őt kerestem, majd mikor meglett, rohantam is oda hozzá.
-Szia!
–köszöntem rá, miközben fülig ért a szám, szememben boldogságot vélhetett
felfedezni, ezt igazán nem tagadhattam volna le.
-Szia.
–köszönt vissza, de közel sem olyan lelkesen, mint ahogyan én.
-Mit
fogsz csinálni edzés után? –kérdeztem.
-Hazamegyek,
ilyen időben képtelenség bármit is csinálni. –bőséges eső esett, de ezek
szerint nincs tisztában azzal, hogy itt elég gyakori ez a jelenség. Tehát akkor
mindig bezárkózik a szobába, csak, mert ő esőben nem mozdul ki? Ezt nem fogom
neki hagyni.
-Dehogynem,
csak a rosszban is meg kell látni a jót. Na? –felajánlottam, hogy edzés után
töltsük el együtt az időt. –Vannak itt barátaid? –tértem rá egy másik témára
hirtelen.
-Csak
most érkeztem. –válaszolt, miközben a fejét rázta.
-Jó,
akkor én leszek az első itteni barátod. –ajánlottam fel. Ekkor
elbizonytalanodott, látszott rajta, hogy nem nagyon akarja, csak nem akar
megbántani, viszont én nem hagyom ezt annyiban, majd megszokja, hogy az élete
része leszek és imádni fog. –Na? –sürgettem meg.
-Hátha
annyira akarod. –felelte határozatlanul. Nem egy talpraesett, magabiztos
személyiség, ez már idáig biztos, de lehet rajta segíteni. Vagy csak az idegen
hely miatt van így megszeppenve?
-Ez
az! Hidd el, nem fogod megbánni.
-Indulnék
edzésre. –szabadulni akart nagyon, nem vettem a szívemre, biztos szokatlan neki
itt minden. Elengedtem.
-Akkor
itt találkozunk utána. –adtam meg a végszót, erre már nem szólt semmit, de
tudtam, hogy ezt még hallotta, mert vissza is nézett.
Megindultam
a nézőtér felé, belebotlottam Louisba.
-Beszélgettél
vele? –kérdezte kissé ingerülten.
-Mármint
kivel? –tetettem a hülyét.
-Na,
ne mondd, hogy nem tudod. Láttam, hogy csak vele dumáltál, a többieket meg le
se szartad, pedig arról volt szó, hogy mindenkit megakarsz ismerni, de persze
átláttam rajtad, mert tudom, hogy tetszik neked és csak miatta hazudtad ezt.
-Csak
szimpatikus, ennyi. A haverja akarok lenni, mert olyan elveszettnek tűnik. –füllentettem,
de tudom, hogy Louis ezt nem hiszi el nekem, azonban rám hagyta, mert megindult
az öltöző felé. Érdekes, mert még mindig nem tudom a nevét, pedig igazán
megkérdezhettem volna, bizonyára ő sem az enyémet.
Louis Tomlinson
Megmondtam
annak az idiótának, hogy kerülje Fizzyt, erre leáll vele dumálni hosszú időn
keresztül. Azonnal ki kell derítenem, hogy mi volt a beszélgetés tárgya. Az
öltözőbe érve, szegényt azonnal letámadtam, azonban feltételeztem, hogy csak a
nyuszi személyisége miatt, nem mert neki nemet mondani.
-Megtudhatnám,
hogy mit akart tőled a húgom, és hogy miért nem tartottad magad a
megbeszéltekhez? –emeltem fel a hangom. Ő csak hallgatott, nem igazán tudott
válaszolni, vagy inkább csak nem akart.
-Kérdeztem
valamit! –szinte már üvöltöttem.
-Jaj,
Louis, miért kell vele kiabálni? –szólalt meg John, az egyik csapattárs, ekkor
ránéztem.
-Nem
a te húgod van rákattanva, aki csak 13 éves. –közöltem. –Te meg megszólalnál
már végre? –néztem vissza Leitgebre.
-Te
idegbeteg vagy. –ennyire volt képes, hülye marha, legszívesebben nekimentem
volna, de visszafogtam magam, a hírnevem miatt is, nem volt kedvem egy
botrányhoz egy ilyen idióta miatt.
-Vajon
miért? Kikezdesz a 13 éves húgommal, mikor megbeszéltük, hogy kerülni fogod, de
nem tartod be a szavad. Akkor mégis mit kéne veled tennem?
-A
húgoddal beszélj, ő jön oda mindig hozzám, én meg nem fogom elküldeni, mert nem
vagyok bunkó. Értetted? –még neki állt feljebb, de majd megmutatom neki, hogy
ki is az a Louis Tomlinson, edzés alatt majd megismeri a mások oldalamat is, ezért
egyelőre ráhagytam a dolgot és indultam a pályára.
Lassan
elkezdődött az edzés, már alig vártam, hogy legyen alkalmam neki menni, ami nem
sokára el is érkezett, ugyanis az edző két csapatra osztott minket és direkt
úgy csináltam, hogy ne ugyanabba kerüljünk, s így fogunk játszani egy
edzőmeccset. Amikor csak lehetőségem adódott rá, belerúgtam a lábába és úgy
tettem, mintha véletlen lenne, az elején még elhitte, de utána már átlátott
rajtam. Ezt vártam egészvégig, hogy egy nagy veszekedést robbantsak ki, ha
kell, akkor verekedést is. Innentől kezdve már nem érdekelt a botrány.
-Anyádat
rugdossad, hülye gyerek! –szólt oda nekem, hogy kinyílt a szája, mert eddig a
nyuszi oldalát mutatta felém, illetve a többiek felé is. Közelebb mentem hozzá.
-Te
játszol szarul, ezért adódik úgy, hogy beléd rúgjak. Gondolkozz el, hogy miféle
ócska bajnokságból jöttél ide, s hiába a másodosztályban szerepelünk, még az is
ezerszer erősebb, mint az osztrák első liga. Egyáltalán te mit keresel itt, fel
sem érhetsz hozzánk, te kis senkiházi. –jól esett, hogy sértegethettem, mert
láttam rajta, mennyire rosszul esik neki, ekkor egy kis gúnyos mosolyt mutattam
felé.
-Inkább
én kérdezném, hogy te mit keresel itt énekes létedre? Nem hiszem, hogy szarabb
lennék nálad, te még focizni sem tudsz, biztos kivételeznek veled. –megszólalt,
majd lökött rajtam egyet, eléggé gyenge volt, de én rájátszottam és egyenesen a
sárba dobtam magam és kézfájást színleltem.
-Átkozott!
Takarodjál haza Ausztriába, undorító féreg! –kiabáltam, ekkor odalépett az edző
is.
-Azonnal
befejezni! Te meg kelj fel! –utasított.
-Lehet
eltört a karom. –nyafogtam színlelve.
-Segítsd
fel! –nézett az osztrákra, közben meg örültem az egésznek, mert úgy néz ki, ő
issza meg ennek a levét.
-Megjátssza
csak magát, nem löktem ekkorát rajta, hogy elessen. Láttam, hogy rájátszik! –védekezett,
de szerencsére ellene volt mindenki, mivel engem már régebb óta ismernek, ő meg
csak egy kis idegenlégiós, senki nem ad a szavára.
-Nem
érdekel, felsegíted! Értve vagyok?
Ekkor
nyújtotta felém a kezét, de közben húzta a száját, nyújtottam én is az enyémet
és hirtelen annyira megrántott, hogy az amúgy ép karom látta meg a kárát, mert
teljesen megrándult.
-Nem
lehetett volna óvatosabban, te átkozott. Most még jobban fáj neked köszönhetően
és nem játszhatok február 26-án. –kiabáltam, utána az edzőre néztem, azt
vártam, hogy ő is ordítsa le a fejét. –Látta, ahogyan megrántott szándékosan? –felháborodtam,
legalábbis úgy tettem, mert úgy véltem, szerencsétlent nagyon megszivatom.
-Ez
a gyerekes viselkedés itt nem fér meg. Segíts Louisnak, ha már sérülést okoztál
neki, majd még számolunk ezzel, nem fogod megúszni. –kárörvendően mosolyogtam
magamban, úgy, hogy senki se lássa meg. Mindketten az öltözőbe ballagtunk
látszólag nyugodtan, azonban amikor beértünk, Leitgeb hirtelen agresszívvá
vált.
-Azt
hiszed, szórakozhatsz velem, mert te imádott kis sztárocska vagy és ki van
nyalva a segged?
-Legalább
tisztában leszel vele, hogy ki kicsoda itt és, hogy kinek a szavára adnak
inkább. Érezned kell, hogy te itt egy senki vagy.
-Nem
fogom tűrni, hogy így beszélj velem! –erősen a falnak lökött, nagyon
megijedtem. Vajon, ha rám támad, megtudom-e magam védeni, ebben már nem voltam
annyira biztos, nagyon elszántnak tűnt, hogy elverjen engem. Hogy ezt
megakadályozzam, behúztam neki egyet, majd belebokszoltam a gyomrába, s ekkor
összegörnyedt, tehát volt időm, hogy elmeneküljek. Mikor kinyitottam az ajtót,
Fizzyt láttam magam előtt.
-Mi
a fene történik itt, Louis? –kiabálta ijedten.
-Az
a senkiházi késsel támadt rám! –vádoltam meg.
-Ezt
nem hiszem el, Louis! Te hazudsz!
-Mégis
miért tenném, ez egy közveszélyes ember! Már, ha lehet annak nevezni, inkább
állatnak mondanám! –gyorsan elakartam húzni, mielőtt kijön, de sajnos elkéstem vele.
-Hallottam
mindent, engem nem fogsz ilyenekkel vádolni, mert megbánod. –kiabálta hátulról,
majd lassan utol is ért, a hajamon keresztül húzott vissza nagyon durván, majd
bevert nekem egyet háromszor is, majd a földön kötöttem ki csukott szemmel. Közben
hallottam, ahogy Fizzy sikongat, aztán elszaladt talán segítséget kérni és
reméltem, hogy ezek után nem fogja felkeresni azt a férget, hanem az én
oldalamra állt, bár előbbi reakciója alapján az ellenkezőre talán az
ellenkezője fog bekövetkezni.
Kinyitottam
a szemem és magam körül nem láttam senkit, nagy nehezen felkeltem, a karom
rendbe jött, már nem fájt annyira, de meg kellett magam játszanom. Indultam a
pálya felé, ott volt Fizzy és Leitgeb is.
-Késsel
támadt rám! –kiabáltam messzebbről, meghallottak és felém néztek. Megindultak
felém.
-Legalább
az edződ képébe ne hazudj bele! –mondta Fizzy, gondolhattam volna, hogy annak a
kétszínű osztráknak fog hinni, és neki is volt igaza, ezt azért elismerem
magamnak, csak, ha ártani akarok neki, akkor ezt kell tennem. Talán egy idő
után Fizzy is meggyűlöli és ezt csakis az ő érdekében teszem.
-Elég
legyen ebből a marhaságból! –kiabálta el magát az edző. –Itt senki nem nyúlhat
késhez, ha kiderül, hogy valóban késsel támadt rám, akkor megy a rendőrségre. –mondta
határozottan.
-De
hát ez hazudik! Nem veszitek észre? Kis sztárocska, ki van nyalva a segge és
azt hiszi, mindent megtehet. –védekezett az osztrák, de kétlem, hogy hinni
fognak neki. –Meg lehet nézni az öltözőt. –tette hozzá.
-Aha,
szépen eldugtad, volt időd rá bőven!
Átnézzük
a cuccait, ti maradtok, mi hárman meg megyünk.
Christoph Leitgeb
Nem
fogom hagyni, hogy ilyenekkel vádoljanak, de amilyen befolyása van ennek, képes
és börtönbe juttat, az meg maga lenne a pokol, tönkretenné az életemet.
Bementünk az öltözőbe és az edző felkutatott mindent. Biztos voltam benne, hogy
becsempészett hozzám egy kést, de szerencsére nem találta meg nálam, ezért
máshol is körülnézett, s az egyik zuhanyzó mellett lapult egy említett éles
tárgy, tehát odatette. Az edző a kezébe vette és vizsgálni kezdte.
-Tehát
mégis igaz! –nézett rám csalódottan, biztos nem nézte volna ki belőlem és igaza
is volt, én erre nem lennék képes semmi esetre sem. Nyeltem egy nagyot, szóhoz
sem tudtam jutni és el sem tudtam képzelni, hogy lehet valaki ennyire aljas,
hogy csak azért megvádol egy nagyon súlyos dologgal, amiért a húga mindig
rajtam akar lógni és nem akartam bunkó lenni vele.
-Ez
nem lehet, biztos vagyok benne, hogy becsempészte. –védekeztem, de hiába, már
minden elveszett, börtönbe fogok kerülni.
-Miért
tenne ilyet? Louis nem ilyen.
-Hát
sajnálom, ha neki hisz, akkor ez van. Elvesztem. –elkeseredetten rogytam le a
padra, az arcom a kezeimbe temettem és a sírógörcs kerülgetett. Biztos voltam
benne, hogy fel leszek jelentve.
-Gyűlöllek!
–hallottam meg a lány hangját, bár nem tudtam, kihez beszél, de arra tippeltem,
hogy hozzám, ezért a hang irányába néztem, s kiderült, hogy tévedtem, mert ez
Louisnak szólt.
-Mégis
mit tettem ellened, Fizzy? –kérdezte értetlenül Louis. Tehát Fizzynek hívják.
-Megvádolod
ártatlanul, tudom, hogy nem tette, csak neked nem tetszik, hogy beszélek vele. –kiabálta,
s nagyon meglepett a reakciója, mert nem gondoltam volna, hogy itt bárki hinni
is fog nekem, főleg nem Louis családtagja, aki szembeszáll a testvérével és
inkább egy idegen mellett áll ki, vagyis mellettem.
-Louis,
remélem, van lelkiismereted és nem jelentesz fel! –felálltam és mélyen a
szemébe néztem, ami egy kicsit sem volt őszinte, ugyanis ő folyamatosan más
irányba nézett.
-Hogy
ne jelentenélek fel! Közveszélyes vagy, nem akarok az áldozatod lenni, mert ha
most megtörtént, akkor máskor is ugyanúgy megteszed. –tehát nincs
lelkiismereted.
-A
jó Isten meg fog büntetni! –mondtam neki.
juj kíváncsi vagyok mi lesz ebből :P
VálaszTörlésamúgy grazos lett :D
:DDD
TörlésSzóval Yolopuki(mikulást jelent) ilyen jó gyerek voltam? C:
VálaszTörlésFrenetikusan jó rész kivi vagyok még mit lesznek itt c:
Köszi :D
Törlés